Ugrás a tartalomra
searchboar.

Feltérképezés és indexelés

Átirányítási lánc és hurok: amikor az URL kerülőúton jut célba

Átirányítási lánc akkor keletkezik, ha egy URL nem közvetlenül a végső oldalra, hanem újabb átirányításra mutat. Hurokról akkor beszélünk, ha a címek visszavezetnek egy korábbi lépéshez, ezért a folyamat nem jut el egy végleges tartalmi válaszig.

Más elnevezések: redirect chain · redirect loop · átirányítási hurok

Röviden

  • A láncnak lehet működő végpontja; a hurok körbevezet és hibával végződhet.
  • A saját belső linkek lehetőleg közvetlenül a megfelelő végső URL-re mutassanak.
  • A javítás után a teljes útvonalat és a végső tartalmat is ellenőrizni kell.
Ezen az oldalon
Felül több oldalon át a célhoz vezető átirányítás, alul két cím között körbeforduló hurok.
Az átirányítási lánc köztes címeken át vezet tovább; a hurok ugyanazokra a címekre tér vissza.

Hogyan jön létre egy lánc?

Egy cikk először régi címet kap, később új mappába kerül, majd a webhely domaint vált. Ha minden változtatás csak az előző állapotot kezeli, a régi könyvjelző három külön válaszon keresztül jut el a tartalomig. Minden lépés újabb címet ad a böngészőnek.

A lánc nem feltétlenül jelent azonnali hibát. A végén lehet teljesen megfelelő, elérhető oldal. Mégis fölösleges kerülőt okozhat, különösen, ha a webhely saját menüje és cikkei is a legrégebbi címet használják. A látogatónak a végső válasz számít, nem a webhely korábbi címváltoztatásainak története.

Mitől lesz belőle hurok?

Hurok esetén az A oldal B-re irányít, B pedig A-ra vagy egy korábbi állomásra. Ez történhet például két, egymással ellentétes domain- vagy nyelvi szabály miatt. A böngésző végül leállítja a folyamatot, és túl sok átirányításról szóló hibát mutathat.

A 301-es vagy 308-as állandó átirányítás és a 302-es vagy 307-es ideiglenes átirányítás önmagában nem hurok. A gond a célcímek kapcsolatában van. Egy hurok pusztán a státuszkód lecserélésétől nem szűnik meg, ha ugyanazok a címek továbbra is egymásra mutatnak.

Miért számít a késleltetés és a végpont?

Minden szerveroldali átirányítás külön hálózati lépés lehet. Ez hozzájárulhat ahhoz, hogy a látogató később kapja meg a tényleges oldal első válaszát; a TTFB értelmezésénél ezért a navigáció útvonalát is érdemes figyelembe venni. A Google átirányítási útmutatója szintén a céloldalra vezető megfelelő jelzésként tárgyalja az átirányításokat.

A technikailag sikeres végpont azonban nem mindig jó végpont. Egy régi termékbemutató főoldalra irányítása lehet működő HTTP-folyamat, mégsem válaszol az olvasó eredeti kérdésére. A vizsgálatnak ezért a válaszkód mellett a tartalmi megfelelést is érintenie kell.

Példa: három cím ugyanahhoz az útmutatóhoz

Egy képzeletbeli műhely régi útvonala /blog/olajcsere, az újabb /tanacsok/olajcsere, a jelenlegi pedig /utmutato/mikor-kell-olajat-cserelni. A régi cím először a középsőre, az pedig a jelenlegire irányít. A cél az, hogy mindkét korábbi cím közvetlenül a jelenlegi útmutatóhoz vezessen.

A műhely saját cikkeiben szereplő linkeket közvetlenül az új címre módosítja. A külső könyvjelzők miatt megtartja a szükséges régi átirányításokat. A javítás után ellenőrzi, hogy a jelenlegi URL önmagában tartalmat ad, és nem irányít véletlenül vissza az egyik korábbi változatra. Ez a példa egy konkrét útvonal rendezését mutatja, nem minden átirányítás megszüntetését.

Hogyan vizsgálható a teljes útvonal?

Egy olyan eszköz, amely csak a végső oldalt mutatja, elrejtheti a köztes lépéseket. A HTTP-válaszokat egyenként követő vizsgálat megmutatja az egyes címeket, státuszokat és a Location fejléc célját. A böngésző hálózati nézete vagy egy megfelelő kérésvizsgáló eszköz ehhez hasznos lehet.

Teszteld a valóban használt változatokat: http és https, www és www nélküli cím, szükséges záró perjel, esetleges nyelvi útvonal. Ezeket nem kell önkényesen mind külön oldalként kezelni, de a szabályoknak következetesen ugyanahhoz a kívánt változathoz kell vezetniük. Egyetlen kézzel kipróbált URL nem bizonyítja az összes változat helyességét.

Milyen javítás marad tartósan érthető?

A saját linkeket a jelenlegi címre érdemes frissíteni, a régi címekhez pedig egyszerű, dokumentált szabályt fenntartani. A törött hivatkozások javításakor ne csak azt ellenőrizd, eltűnt-e a hibaüzenet, hanem azt is, valóban megfelelő oldalhoz jut-e az ember.

Újabb költözéskor a régi lánc továbbépítése helyett a teljes címtérképet nézd át. Így a technikai múlt nem rakódik korlátlanul a látogató útjába. A cél az egyszerű elérés és a világos tartalmi kapcsolat, nem valamely önkényes átirányítási darabszám elérése.

Források

  1. Google: átirányítások és keresés
  2. Google: webhelyköltöztetés URL-változással
  3. Search Console: feltérképezési statisztikák